Az FOLIO prediktív, idősoros modellt alkalmaz készpénzpozíciójára, folyamatosan újrabecsülve a kockázatot és a pénzkivonás valószínűségét. Az eredmény egy olyan allokáció, amely a szokásos kompromisszumok nélkül működik az üzlet számára: nincsenek lekötési időszakok, és a kivonások azonnal rendeződnek, még a tőke bevetése közben is.
A legtöbb német Mittelstand vállalkozás a működő tőke jelentős részét alacsony hozamú számlákon tartja, abból a feltételezésből, hogy a likviditás és a megtérülés nem létezhet együtt. Ez a feltételezés akkor is fennállt, amikor a készpénzkezelés statikus szabályokra támaszkodott: rögzített felmondási idők, kézi előrejelzés, negyedéves felülvizsgálatok. Ilyen körülmények között az üresjárat egyszerűen a biztonságért fizetett ár volt.
Ezeket a szabályokat a folyamatos, fiókonkénti előrejelzés nélküli világ számára hozták létre. Soha nem arra tervezték őket, hogy megkülönböztessék azt az egyensúlyt, amelyre a jövő héten valóban szükség van, és az olyan egyensúlyt, amelyhez hónapokig nem nyúlnak hozzá.
Az infláció minden kihasználatlan hónapban csökkenti a biztonsági tartalék reálértékét. Egy prediktív modell, amely folyamatosan újrabecsüli a rövid távú likviditási igényeket, el tudja választani az egyenleg ténylegesen tétlen részét attól a résztől, amelynek hozzáférhetőnek kell maradnia.
A különbség nem a nagyobb kockázatvállalás kérdése. Arról van szó, hogy a tőkét jobb információval kell elosztani, és az elérhető részt valóban elérhetővé kell tenni, nem pedig megszokásból fenntartva.
A lekötött és az aktívan allokált tőke szemléltető összehasonlítása statikus és folyamatosan előrejelzett megközelítésben. A tényleges arányok az egyes számlák tranzakciós mintájától függenek.
A partnerek és instrumentumok közötti kitettséget folyamatosan újraszámolják, nem pedig a jelentési ciklus végén. A pozíció akkor kerül megjelölésre, amikor egy kockázati paraméter a várt tartományon kívülre kerül.
A korábbi folyósítási és bevételi mintákon kiképzett idősoros modellek megbecsülik, hogy mikor lesz valóban szükség tőkére, elválasztva a szezonális ciklusokat az egyszeri anomáliáktól.
Az allokációs ajánlások a kockázati és cash-flow kimenetek alapján készülnek, egyensúlyba hozva a hozampotenciált az egyes számlákhoz beállított azonnali hozzáférési követelményekkel.
A három pillér megosztott adatfolyamon működik. A tervezett készpénzszükséglet változása a kockázatértékelésben és az allokációs javaslatban jelenik meg ugyanazon a feldolgozási cikluson belül, nem pedig külön rendszereken, különböző ütemezéseken keresztül.
A modell feldolgozza a tranzakciós előzményeket és a folyószámla jeleit, hogy folyamatosan becsülje a rövid távú pénzkivonás valószínűségét.
Az előrejelzésnek megfelelő méretű tartalékot mindig azonnal elérhető formában tartjuk. A fennmaradó rész jogosulttá válik kiosztásra.
A kivonási kérelmet először a tartalékból rendezik. Nincs felmondási idő, nincs zárolási időszak, és nincs büntetés a korai hozzáférésért.
Ez a szekvencia az, ami lehetővé teszi, hogy az FOLIO ne kínáljon leállási időszakokat állandó szolgáltatásként, nem pedig kivételként. A tartalék újraszámítása az igény felmerülése előtt történik, nem a kivonási kérelem benyújtása után, ami a prediktív likviditáskezelés és a határozott idejű kihelyezés közötti szerkezeti különbség.
Egy közepes méretű gyártó magasabb készpénztartalékkal rendelkezik szeptember és január között, hogy fedezze a szezonális input beszerzést. A múltban a teljes tartalék egy standard üzleti számlán volt a teljes időszakra, függetlenül attól, hogy ténylegesen mikor került lehívásra.
Az előrejelző réteg megállapította, hogy a ciklus bármely pontján a tartaléknak csak egy részére volt szükség. A fennmaradó rész jogosulttá vált kiosztásra, miközben értesítés nélkül visszavonható maradt. A forgótőke-párna ugyanolyan méretű maradt; az el nem kötelezett része abbahagyta a tétlenséget.
Egy üzleti szolgáltatást nyújtó cég egyetlen működési számlán tartotta a rövid távú ügyfélmegtartókat, a partnerkockázat vagy a koncentrációs kockázat korlátozott láthatósága mellett. A valós idejű kockázatértékelés szegmentálta az egyenleget a várható tartási időszak szerint, és olyan koncentrációs kitettséget jelölt meg, amelyet a pénzügyi csapat korábban nem számszerűsített.
A rövid távú kihelyezést úgy alakították át, hogy megfeleljen a mért kockázati profilnak, csökkentve az egyetlen szerződő féllel szembeni kitettséget, és az egyenleg egyetlen részén sem változott a kivonás lehetősége.
Az ajánlásokat réteges architektúra állítja elő. Egy idősoros előrejelző modul megbecsüli a likviditási szükségleteket; egy kockázatpontozási modul értékeli a partnerek és az eszközök kitettségét; és egy optimalizálási réteg egyezteti mindkét kimenetet az egyes fiókokhoz beállított azonnali hozzáférési megszorításokkal.
A keretrendszert folyamatosan képezik át, amint új tranzakciós adatok válnak elérhetővé, nem pedig egy fix éves ütemezés szerint, így likviditási becslései inkább a jelenlegi viselkedést tükrözik, nem pedig a múltbeli átlagot.
Az előrejelzéshez használt számla- és tranzakcióadatok feldolgozása az EU adatvédelmi szabványai szerint történik, és nem osztják meg harmadik felekkel olyan célokra, amelyek nem kapcsolódnak az elemzéshez. A modellképzés anonimizált, összesített mintákon fut; az egyéni fiók adatait nem használjuk fel más ügyfeleknek tett ajánlások tájékoztatására.
Kezdje jelenlegi likviditási szerkezetének elemzésével. Az alapok a folyamat egésze alatt elérhetőek maradnak, a kezdeti értékeléstől a folyamatban lévő allokációig minden szakaszban nincs zárolási időszak.
Kezdje el